Jegygyűrű az összetartozás szimbóluma
A karikagyűrűk és jegygyűrűk az összetartozás szimbólumának tekinthetők gyakorlatilag minden kultúrában. A történelem során bár sokat módosult a forma, a cél, vagy épp a viselési szokások, de az összetartozás szimbolikája mindvégig megmaradt.
A gyűrűk eredete
A karikagyűrű pontos eredetére nincs hiteles információ, de akár egészen az ókorig visszakövethetjük a gyűrű történelmi jelenlétét.
Elsőként egyiptomi történetekben találkozhatunk a karika formájú gyűrűk megjelenésével. Krisztus előtt 3000-ben egy egyiptomi fáraó adott kedvesének karikát formázó gyűrűt szerelme jelképéül. Az egyiptomi hieroglifákban a kör az örökkévalóság szimbóluma volt, így nem meglepő, hogy a formát könnyen a szimbólumhoz csatolják.
A gyűrűk viselésére az ókori Rómában is találhatunk bizonyítékokat. Akkoriban úgy tartották, hogy a bal kéz negyedik ujjából egy közvetlen véna vezet a szívhez. Emiatt ha arra kerül a szerelmet jelképező gyűrű, akkor az érzés biztonságban van. A rómaiak eleinte tartós vasból készítették a gyűrűket, bár náluk kevésbé romantikus jelentéssel bírtak. Akkoriban nem elsősorban a szerelmet, hanem a birtokviszonyt fejezték ki vele. Egy jogi egyezmény jelképe volt, melyben a férj tulajdonosává vált feleségének.
Gyűrűk anyaga
Korábban nem aranyból készült a karikagyűrű, hanem eleinte sokkal kevésbé tartós anyagokat használtak a készítés során. Egyiptomban ellenben az akkor legdrágább és legtartósabb anyagokat használták a karikagyűrűhöz, azaz vasból vagy ólomból készült.
A harmadik században a rozsdásodásra is hajlamos anyagot az arany és az ezüst váltotta fel. A jegygyűrű akkor már esztétikai jelentőséggel bírt.
A gyűrű, mint szimbólum
A gyűrű szimbólumának forrása egyértelműen a kör végtelenségében rejlik, hiszen nincs kezdete, sem vége, így nem képes véget érni, elmúlni. Persze ez a magyarázat valószínűleg csak később született meg, mint maga a karikagyűrű. Akkoriban talán inkább a praktikum volt az, ami jellemezte a kialakulását, hiszen valljuk be, egy karika az ujjon sokkal kényelmesebb és mindennapi viselet volt, mint bármi más, körülményesebb jegyajándék.
Gyűrűk a nagyvilágban
A jegygyűrű választás és egymásnak adása tehát a legismertebb és legelterjedtebb szimbóluma két ember összetartozásának. A bal kézen hordott jegygyűrű történelmi okok miatt is népszerű, továbbá valószínűleg azért is, mert az emberek többsége jobbkezes, így kevésbé használódik el, sérül meg a mindennapok alatt az ékszer.
Azonban az egyes területelekt, országokat, hitvallásokat vizsgálva számos különbséget vehetünk észre. Az Ortodox Keresztények, és a kelet-európaiak (kivéve a románok) a jobb kezükön hordják a gyűrűt. A zsidó nők a bal kezükön hordják a karikagyűrűt, annak ellenére, hogy az esküvői ceremónia alatt a jobb kezükre kerül. Hollandiában a katolikusok a bal, míg a protestánsok a jobb kezükön hordják, Ausztriában azonban a katolikusok viselik a jobb kezükön a jegygyűrűt. Belgiumban a kézválasztás régiók szerint alakul.
India egyes részeiben, a hindu hívok az ujjuk helyett a lábujjukon hordják a gyűrűt. Természetesen ez a szokás csak a nőkre jellemző, akik között egyre elterjedtebb a lábgyűrű mellé kezükön is viselni gyűrűt.
Gyűrű viselésének szabályai
A korai példák ellenére, a jegygyűrű viselete a középkorban vált igazán elterjedté széles körben a világon. Sokáig a legtöbb országban csak a feleség viselt gyűrűt. A keresztény egyházi szertartás rituáléjába a XIII. században foglalták bele, jellemzően ekkortól hordja a házaspár mindkét tagja.
Itthon érdekes módon csak a XIX. században jutott el odáig az ékszer, hogy kiszorítsa az akkoriban divatban lévő jegykendőt. Valószínűleg itt is a praktikum döntött főleg, hiszen a karikagyűrű meglehetősen kényelmesebb választás a mindennapokat tekintve.
Összegezve:
A karikagyűrű és jegygyűrű szimbólumként tehát már régóta jelen van történelmünkben, de valódi szerepe az újkorban értékelődött fel igazán. Ma már a jegygyűrűk számos formájával találkozhatunk, de a szimbólumként betöltött szerepük változatlanul megmaradt.
