Karikagyűrűk a történelem során

A karikagyűrűk a történelem során rengeteget változtak. Ez igaz anyaghasználatukra, kialakításukra, de még szimbolizmusukra is. Az alábbiakban éppen ezért e lényeges változásokat igyekeztünk összegyűjteni a kezdetektől egészen napjainkig.

A karikagyűrűk eredete

Magyarországon és persze több más országban is izgalmas múltra tekint vissza a karikagyűrűk viselése. Ugyanis már több ezer éves sírokból is kerültek elő karikagyűrűk, így tudjuk azt is, hogy az ókori rómaiak is aranygyűrűvel pecsételték meg egybekelésüket.

Kezdetekben azonban századokon keresztül csak a nők viseltek karikagyűrűt, ám ők olykor többet is. A mai ismert formában, eljegyzési illetve házassági gyűrűként mindössze a 19. században kezdték használni őket, manapság pedig a pár egybekelését három gyűrű kíséri: egy apró köves eljegyzési gyűrű a menyasszony ujján, majd a karikagyűrű választást követően karikagyűrű-pár, amelyet az esküvői szertartáson húznak egymás ujjára.

Karikagyűrűk anyaga

A gyűrűk anyaga az idők folyamán koronként és kontinensenként változott:

• Afrikában elefántcsont-gyűrűket használtak,
• Európában a nemesfémeket részesítették előnyben.

A régimódi különböző jegyajándékokat lassan felváltotta az ékszer ajándékozás: a 18-19. században a szeretett hölgy az udvarlás időszakában általában apró szívvel díszített ezüstgyűrűt kapott, és akár több udvarló gyűrűjét is viselhette egyszerre. Végül a legkomolyabb szándékú kérő eljegyzési gyűrűje lecserélte őket, amely általában már aranyból készült.

Ma már egészen különleges anyagokból is készülhetnek gyűrűk:

• fából
• hagyományos nemesfémekből (arany, ezüst)
• titánból
• rozsdamentes acélból
• platinából

Gyűrűviselési szokások a történelemben

A gyűrűk tehát már régóta velünk vannak és számos formát ölthetnek, de a gyűrűviselési szokások is épp ilyen szerteágazóak lehetnek a nagyvilágban.

A gyűrűviselés szokása az ókori görögöknél és rómaiaknál is jelen volt, utóbbiak körében terjedtek el igazán a fémből készült változatok. A leggyakoribbak a vasból, bronzból készült gyűrűk voltak, az ezüst, netalán arany gyűrűkkel csak az igazán gazdagok jegyezték el egymást, nem csak az örökké tartó szeretet, de immár a hűség jeleként is.

A kereszténység is fokozatosan emelte be szokásai és szimbolikái közé a gyűrűviselést, mely a középkor évszázadai során többféle formát is felvett. Leglátványosabbak közülük minden bizonnyal az ikergyűrűk voltak, amik a mai házasulandókat is megihletik. Az ikergyűrűk eredete a 13. század környékére nyúlik vissza, de egészen a 16-17. századig népszerűek voltak. Lényegük, hogy kettő, egymáshoz illeszthető gyűrűről van szó, amiken a kövek elhelyezése, a gyűrűkbe vésett minták, szövegek kiegészítették egymást ha összeillesztették őket, kifejezve ezzel is a pár összetartozását.

A zsidók körében sokáig nem volt szokás gyűrűt adni a szerelem zálogaként, arra ugyanis az Ószövetségben utalás nincs, a középkorban azonban átvették, fokozatosan beépítették a szokást a házasodás ceremóniájába.

A gyűrű eredetileg azt fejezte ki, hogy a férj megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik hozzá, hogy elvegye a lányt. A gyűrűvel tulajdonképpen a fiú arra szerzett jogot, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhessen kiválasztottjával, aki ígéretét tette, hogy azután már másnak azt nem teszi lehetővé.

Összegezve:

A karikagyűrűk tehát a történelem során fokozatosan elterjedtek, több hitvallásba is beépültek, ahol a szimbolikájuk minden esetben végül a párok összetartozását hívatott jelképezni.